A nõk és a nõk jogai
Kérdés: Mit gondol a nõk jogairól?
Válasz: Ez egy nagyon átfogó témakör. Egy nézõpontból vitára alkalmas. Nagyon nehéz összefoglalni a gondolataimat ebben a témában egy ilyen platformon. Egy bizonyos értelemben mi nem különítünk el férfiakat és nõket. Egy bizonyos értelemben viszont vannak fizikai és pszichológiai különbségek. Véleményem szerint a nõk és a férfiak ugyanannak az igazságnak kellene, hogy legyenek a két oldala, mint egy érem két oldala. A férfi nem létezhet a nõ nélkül, a nõ nem létezhet a férfi nélkül, együtt teremtették õket. Még a Mennyország is csak akkor igazi Mennyország, ha õk ketten együtt vannak. Ezért élt ott Ádám is a párjával, Évával. Férfi és nõ kiegészítik egymást. Prófétánk (áldás és béke legyen vele), a Korán és a koráni tanítások nem tekintik a férfiakat és nõket külön teremtményeknek. Úgy gondolom, hogy a probléma itt az, hogy az emberek a szélsõségek felõl közelítik meg ezt a kérdést és megzavarják az egyensúlyt.
Kérdés: Vannak példák a nõi szerepre?
Válasz: A muszlim társadalmak szociális atmoszférájában, ahol az iszlám nem „szennyezett” helyi szokásokkal vagy nem iszlám hagyományokkal, a muszlim nõk a mindennapi élet teljes jogú résztvevõi. Például az iszlám legkorábbi idõszakában Aisha, a Próféta (áldás és béke legyen vele) felesége vezetett egy hadsereget. Ugyanakkor vallástudós is volt, akinek nézeteit mindenki tisztelte. A nõk a mecsetekben a férfiakkal együtt imádkoztak. Egy idõs nõ ellentmondhatott a kalifának a mecsetben törvénykezési kérdésben. Még az Ottomán idõszakban is, a 18. században egy angol nagykövet felesége erõsen dicsérte a nõket és csodálattal beszélt a muszlim családokban és társadalomban betöltött szerepükrõl.1
Ertugrul Özkök, „Hocaefendi beszél,” (ford.) Hurriyet, 1995. január 23-30.
- Készítés ideje: